Kérdés az internetről: Mondhatjuk azt, hogy az embereket bizonyos értelemben elektromos erő hajt?

Válasz: Minket nem elektromos erő hajt. Nyilvánvalóan használunk elektromosságot különböző formákban, különböző folyamatokban, de nem az elektromosság adja az életerőnket.

Sőt mi több, a Természet tökéletes rendszerében eddig felfedezett erőket,  -  a nehézségi erő, az elektromágnesesség, a gyenge vagy erős nukleáris erők -  is csak felületes megjelenési formái egyetlen, mindent magába foglaló természetes erőnek, ami valójában az életet adja és táplálja.

Ez az erő a teljes kitöltés, a “szeretet” általános ereje, a szeretet elsődleges, eredeti, Természetes meghatározása szerint. Ebben az eredeti Természetes értelemben a szeretet nem más, mint teljesen önzetlen, altruisztikus szolgálat, másokról való gondoskodás, a mások vágyainak tökéletes, azonnali beteljesítése. Ez az erő biztosítja a létezést az egész valóságban. Mivel van bennünk egy hatalmas vágy, amely tökéletesen illeszkedik ahhoz, amit ez az eredendő, Természetes szeretet kínál nekünk, ez a bennünk levő vágy pontosan ezt a beteljesülést keresi és ezt a szeretetet akarja elfogadni, amit a Természet képes adni.

A Természet rendszerének összes többi része automatikusan, ösztönösen befogadja a szeretet általi beteljesülést, amit a Természet rendszere képes adni. Amíg a Természet összes eleme tökéletesen ráhangolja magát erre az erőre, (mint például, ahogy a napraforgó mindig a nap felé fordul),  addig az emberi lényeknek meg kell tanulnia és ki kell fejleszteni ezt a viszonyt a Természet rendszerével szemben.  

Egy olyan képességre kell szert tenni, hogy addig-addig hangoljuk, állítsuk vágyainkat, szükségleteinket, ameddig a legoptimálisabb viszonyba nem kerülünk a Természet rendszerével és annak forrásával. Ugyanúgy, mint ahogy a rádiókészüléket hangoljuk, ameddig el érjük a megfelelő frekvenciát, ami képes a vágyott adást hallani, elfogadni. 

Akkor fogjuk elérni ezt a tökéletesen egyező frekvenciát, amikor szándékaink tökéletesen megegyeznek a Természet eredendő, szerető tulajdonságaival, azaz mi is képessé válunk arra, hogy a vágyaink szerint önzetlenül, altruisztikusan, feltétel nélkül akarjunk szolgálni másokat.

 Mindezt elérhetjük itt és most, egy fokozatos, módszeres, tudományos folyamaton keresztül, és akkor képessé válunk majd a természet életet adó, életet tápláló tökéletes erejének teljes befogadására, felfedésére az azzal elért hasonlóságon keresztül.

A világ maga nem igényel gyógyítást.

Az embereknek van szükségük a gyógyításra, azoknak akik használják és építik ezt a világot. 

Mi valójában egy tökéletes természeti rendszerben létezünk, ami életet ad, táplál és rendelkezik mindennel amire a világnak valaha is szüksége lesz.

De ezt a rendszert a saját, eredendően, önző, egoisztikus, túlzottan fogyasztó programunk alapján használjuk, miközben könyörtelenül megpróbálunk túlélni egymás kárára.

Egy különlegesen gyógymódra van szükségünk, mely nem más, mint egy speciális célirányos és gyakorlati oktatási módszer, mely először is képes megmutatni nekünk, hogy ha továbbra is vakon követjük ezt az eredendő, önző programunkat, akkor előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat. Ezentúl ez az oktatási rendszer azt is meg tudja tanítani nekünk, hogy az eredendő programunk ellenére, hogyan vagyunk képesek megszerezni egy különleges korrekciót, amely megadja nekünk azt, hogy elérjük a kompatibilitást, az azonosulást a Természet tökéletes rendszerével.

És ez a kompatibilitás azt jelenti, hogy egy pozitív társadalmat építünk, kölcsönös felelősségre, egymást kölcsönösen kiegészítő kooperációra alapozva, egy globális együttműködéssel, mindazon tényezők felett, ami egyelőre elválaszt minket egymástól. 

Akkor az elért hasonlóságon keresztül egy kölcsönös megértésbe kerülünk a Természet rendszerével, és azon keresztül azt is megértjük majd, hogy mik a valós, egészséges, természetes szükségleteink, mik a Természeti rendszer rendelkezésre álló forrási, és akkor képesek leszünk majd életmódunkat azokhoz igazítani.

Ennek eredményeképpen megnyitjuk, elérhetővé tesszük a Természet csodálatos rendszerének végtelen forrásait, alapterveit, megoldásait egy minőségileg sokkal magasabb kollektív emberi létezés szintjére emelkedve.

Kérdés az internetről: „Rendelkezik bolygónk, a Föld, elég forrással, hogy az összes ország képes legyen tovább fejlődni?“ 

Válasz: Igen!

Azzal a feltétellel persze, ha mi az általános termelést és fogyasztást hozzáigazítjuk a természetes szükségletek és rendelkezésre álló erőforrások optimális szintjére. Továbbá, ha globális szinten, tisztességes, egymásért kölcsönösen felelős kapcsolatokat alakítunk ki, és egymást kölcsönösen kiegészítő elosztási rendszert építünk. Akkor meglátjuk majd, hogy a Föld kapacitása az valóban végtelen, a mi megsegítésünk érdekében létezik, és a táplálásunkat szolgálja.

Akkor integrálódnánk a természet rendszerének általános egyensúlyába, homeosztázisába, azaz az „élet körforgásába“ , mely valójában önfenntartó.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy hány ember él a világban, minden csak azon múlik, hogy mik a szándékaink, a céljaink, hogyan integrálódunk egymással, és hogyan integrálódik az emberiség természet rendszerével. A probléma ma sem az emberek száma, hanem az úgy nevezett “lábnyom” amit magunk mögött hagyunk, ami sokkal, sokkal nagyobb mint amennyre mindenkinek egyénileg szüksége lenne.

Emellett a jelenleg forszirozott életforma a tömegeket a városok felé vonzza, tovább növelne a túlnépesedés érzetét és a káros szennyezést.

A természetes integráción keresztül (amikor elkezdjük érzékelni és az életet a természet integrációs törvényein keresztülélni), majd megtanuljuk, hogy valójában mik is egészséges, természetes szükségleteink. Megtanuljuk, hogy mi, az hogy „túlnépesedés”, hogyan tudjuk egynsúlyba hozni a természet egyensúlyának követésével mindenféle elnyomás, erőszak vagy öncélú manipulációk, vagy a mesterséges “tömegek megnyirásán” keresztül, ahogy azt néhányan elkezdték javasolni. 

A lényeg az, hogy megtanuljuk (egy különleges célirányos és gyakorlati oktatási rendszeren keresztül), hogy hogyan gondolkozzunk „a természet elméjével“ (azaz, hogyan kövessük a természet törvényeit, melyek az egyensúlyt és a homeosztázist irányítják), ahelyett,  hogy ez saját, eredendően énközpontú, szubjektív és kizsákmányoló értelmünket, logikánkat követnénk.

Világszerte az emberek kétségbeesve keresik a megfelelő vezetőket, mivel egyre frusztráltabbak és csalódtak a jelenlegi vezetőkben, szakértőkben. De mégsem vezet eredményhez ez a kétségbeesett keresés "egy"  megfelelő vezető iránt. 

A globális világnak nincs szüksége "egy" megfelelő vezetőre. A globális világnak kölcsönösen felelős, kölcsönösen egymást kiegészítő kollektív vezetésre van szüksége.

Egy globálisan integrált, egymástól függő világban az egyéni vezetés nemcsak hogy haszontalan, hanem valójában káros és csak problémákat okoz.

Amint, beléptünk az emberiség új fejlődési szakaszát, melyet úgy jellemezhetünk, hogy  "egy mindenkiért, mindenki egyért", itt már csak a megfelelő csapatmunka, a kollektív döntéshozás és kölcsönös kooperáció segíthet. Csak ezek képesek megoldani a problémákat, és csak ezekkel tudjuk garantálni a túlélésünket.

Ez a világjárvány legnagyobb leckéje számunkra, hogy napról-napra megfigyelhetjük azokat a szerencsétlen és önpusztító egyéni és nemzeti döntéseket, "megoldásokat", melyek csak rontják és elnyújtják a vírusfertőzést, ezzel hozzájárulva az általános szenvedéshez és halottak számának növekedéséhez.    

Ez igaz az összes többi, még inkább fenyegető, globális problémára, mint a klímaváltozás, a gazdasági-és társadalmi rendszerek összeomlása (ami jóval a COVID-19 előtt kezdődött), az instabil geopolitikai, a háborúval fenyegető kereskedelmi kapcsolatok, a túlzott antibiotikum felhasználás, a járványokkal való fenyegetettség stb. Ezeknek a problémák a száma napról-napra növekszik, ami minket egyre inkább egy látszólag elkerülhetetlen, önpusztító, globális katasztrófa felé sodor.

Ezért szükségünk van egy egyedülálló, célzott és szigorúan gyakorlati oktatási rendszerre. Amely képes minket megtanítani arra, hogy hogyan építsük ki a megfelelő kapcsolatokat egymás között, amely szükségszerűen egy egymásért kölcsönösen felelős, egymást kölcsönösen kiegészítő viszonyrendszerből állna. Az effajta együttműködés és a minőségileg sokkal magasabb szintű "kollektív intelligencia” kiépítése képes lesz segíteni nekünk abban, hogy a problémáink fölé emelkedjünk,  és egy  pozitívabb módon fejlődjünk tovább.

Vélemény az internetről: 

"Amíg a médiát arra használják, hogy kimossák az agyunkat, és egymásellen uszítsanak minket, addig a tömeg nem fog felébredni. Az emberek megmaradnak burkaikon belül, azzal az érzéssel, hogy ők semmire sem képesek. Szeretném azt látni, hogy végre mindannyian felkelünk a világméretű korrupció és igazságtalanság ellen. Szeretném, hogyha a felelősök törvényeket és oktatási rendszert dolgoznának ki az emberek részére, hogy megértsék végre, mi történik akkor, hogyha nem tiszteljük a természetet, az óceánokat, az erdőket és általánosságban a természet rendszerét. Szeretném látni, hogy a nagy cégek és az egyének fizessenek azért a kárér, amit nap, mint nap okoznak a természetben és embertársainknak. El kell törölni a szegénységet, és megfelelő szabályokkal létre kell hozni az univerzális alapjövedelmet. Annyi mindent mondhatnék még, de szerintem ezek azok az elengedhetetlen intézkedések, amikkel képesek vagyunk minden ember életén javítani." 

Véleményem:

Teljesen egyetértek. De a helyzet az, hogy az emberek többsége tovább sem fog felébredni, vagy csak akkor fognak megmozdulni, ha már nem lesz mit veszíteniük, és akkor pusztító szándékkal kezdenek mozgolódni 

Mi már megtapasztaltuk a történelem során, hogy amikor valamit erőszakos módon változtatunk meg, akkor az csak egy másik rossz rendszert hoz létre. Azt is tapasztaltuk, hogy amikor a tömegek megmozdulnak, akkor vannak olyanok, akik azt képesek kezükbe ragadni az irányítás, és saját érdekükben, erőszakos módon felhasználni azt.

Ezért akik valódi változást akarnak elérni, azoknak kis csoportokban, alulról kell kiépíteniük, egy pozitív, egészséges környezetet, úgymond sejteket. Egy olyan környezetet, ami teljesen új alapokra, értékekre épül, amit Ők egy különleges, célirányos és gyakorlati oktatásból tanulnának meg, ami a természet alapvető törvényeire épül, és nem pedig valamilyen emberi ideológiára.

Miközben az általános, globális társadalom folytatja az összeomlását, ezek a kis sejtek képesek növekedni, sokszorozódni és összefonódni. Fokozatosan elvonzzák majd a tömegeket, a rothadó, széthulló és önpusztító társadalomból, mivel egy jobb élet reményét fogják kínálják számunkra. Ezáltal a tömeg is lassan ugyanazon az oktatási rendszeren keresztül újra lesz hangolva, így képes lesz gond nélkül integrálódni ezekben a növekvő sejtekbe, környezetekbe. Így leszünk képesek pusztítás nélkül, egy fenntartható módon a társadalmat jobbá változtatni.

A globális problémák és csapások, mint például koronavírus, egyre több embert ébresztenek fel, akik már szeretnék megérteni, hogy vajon miért van az, hogy az emberiség újra-és újra a válságok és a pusztulás felé halad. Szeretnék tudni, mi annak az eredeti oka, hogy állandóan ugyanazokba a csapdákba, hibákba esünk, és hogy lehetne ezeket kijavítani. Ez a felébredt, egészséges kisebbség lesz majd képes a helyes módszeren és eszközökön keresztül világot megváltoztatni.

Kérdés az internetről: 

Most megőrült a világ vagy én őrültem meg? 

Válasz:

Se a világ nem örült meg, se ön nem őrült.

Most megfigyelhetjük, hogy mi történik akkor, amikor mindannyian vakon követjük az eredendően önkiszolgáló, önigazoló, individualista természetünket.

Semmi nem fog megváltozni, ameddig fel nem ismerjük, és el nem fogadjuk, hogy ugyanaz a természet, ugyanaz az operációs rendszer irányít mindegyikünket.

Mindaddig ameddig másokban keressük a hibát, más embereket, pártokat, csoportokat, nemzeteket, vallásokat és kultúrákat kiálltunk ki bűnösöknek, amíg másokat próbálunk megváltoztatni, elnyomni, eltávolítani, addig folytatni fogjuk az alvajárásunkat, egy példátlan méretű globális katasztrófa felé haladva.

Mivel mi vagyunk a legönzőbb és legnárcisztikusabb és a leggyűlölködőbb generáció az emberi történelem során. Az emberi történelem nem más,  mint az emberi egó fejlődésének a krónikája, és ez az önző természet a mi generációnkban vált valóban pusztítóvá.

Mindeddig az ego hasznos motorja volt a felfedezéseknek,  feltalálásoknak, a technológiai és a kulturális fejlődésnek a történelem során. Azonban, most olyanná vált, akár egy rákos betegség, hiszen az ego egy teljesen integrált, és egymástól függő világban fejlődött, miközben az ego alaptermészete egy kielégíthetetlen, féktelen vágy, ami mindenáron túlélni akar, mindig többre és többre vágyik, és akár mások kárára is folyton a sikert szomjazza.

Mi nem vagyunk képesek visszafordítani ezt az úgynevezett „globalizációt”, mivel egy teljesen integrált és egymástól függő emberi rendszerben élünk. Ez az egész folyamat a természet evolúciója által lett meghatározva, hiszen a természet egy végső, tökéletes integráció felé halad, és mivel az emberiség is része ennek a rendszernek, a törvények ránk is ugyanúgy vonatkoznak.

Az a tény, hogy Ön egy őrült világot lát maga körül már, az már egy nagyon jó előrehaladott állapot. Mivel nagyon sok ember még mindig vak változásokra és még most is a vírus után, ugyanúgy akarja folytatni életét, mint ahogy előtte, minthogyha semmi gondunk nem lenne és folytathatnánk életmódunkat úgy, ahogy eddig tettük!

Nagyon fontos, hogy vannak olyan emberek, akik már látják, a”falra vésett jeleket”, felismerték, hogy a jelenlegi iránnyal egy teljesen instabil és fenntarthatatlan társadalmi és gazdasági rendszert hoztunk létre. Azok az emberek akik látják, hogy ezzel az ösztönnel, azaz hogy a háborút, mint megoldást használjuk a különböző problémáinkra, mi bizonyosan egy önpusztító állapot fele haladunk. Ezek az emberek lesznek képesek megváltoztatni, megújítani az emberi természetünket, egy különleges kis környezeteken keresztül, egy speciálisan célirányos és nagyon gyakorlati oktatási módszeren keresztül.

Akkor ezek az emberek képesek lesznek úttörőkké válni, akik majd képesek lesznek az emberiséget maguk mögött húzva, egy új irányt megszabni. Ez az eddigitől eltérő, ezúttal egy tudatos emberi fejlődési szakasz lesz, amiben megtanuljuk, hogy egónk felett és ellen, hogyan hasznosítsuk az ego hatalmas erejét pozitív módon, illetve hogyan használjuk fel a konstruktív, kollektív célok és vágyak elérésére.

Amikor megkérdezik az embert, hogy hogyan lehet hozzájárulni a világ korrekciójához, annak jobbá tételéhez, sok okos dolgot mondhatnánk, de végül is a legjobb módja annak, hogy valóban javítsuk a világot az, hogyha saját magunkat korrigáljuk.

Mi mindannyian egy ösztönösen önkiszolgáló, önigazoló, individualista, másokat kizsákmányoló természettel születünk. Mi  mindent magunk felé vonzunk a világból, mintha a világban lévő összes jóságnak, mi lennénk a legfontosabb végállomása.

Ugyanakkor, valójában mindannyian csak egyéni sejtek vagyunk, az egyetlen, mindent magába foglaló, teljesen integrált és egymástól függő emberi szuper szervezetben. 

A megfelelő kapcsolatokkal, képesek lennénk egy különleges keringést, kommunikációt beindítani egymás között. Ez a kapcsolathálózat, a kölcsönös felelősségen és egymást kölcsönösen kiegészítő elven működne, ezáltal ugyanazt az élet-körforgást éreznénk egymás között, ami a természet rendszerében is létezik. Sőt mi több, ezáltal képesek lennénk felébreszteni egy eddig alvó, kollektív intelligenciát, egy olyan tudatosságot mely páratlan a természet rendszerében.

Minden egyes személy, aki képes magát megtisztítani az eredendően önző, szubjektív szándékoktól, számításoktól, egy tiszta, áttetsző kapillárissá válna, egy olyan csővezetékké, amely képes ezt a keringést, ezt a kommunikációt előmozdítani a test többi része felé.

Tehát legjobban úgy tudnunk hozzájárulni a világ jobbá tételéhez, hogyha megtanuljuk, hogyan válhatunk csővezetékké, ebben a tiszta, kölcsönösen felelős, egymást kölcsönösen kiegészítő emberi hálózatban.

Ez egy abszolút valóságos és kézzel fogható, gyakorlati dolog, amelyet mindannyian képesek vagyunk megtanulni. Ahhoz, hogy ezt valóságba helyezzük, egy különleges, célirányos és nagyon gyakorlati oktatási módszeren kell keresztül mennünk, amely képes mindannyiunknak egy azonnali, valóságos érzelmi benyomást adni a kapcsolatokból és a keringésből, mely azokon keresztül áramlik.

Kérdés az internetről:  Mindennek van egy másik oldala is? Ez, amit megtalálunk a természetben is? Miért van erre szükség?

A természet ellentétes erőkre épül.

A természetben minden két ellentétes erőből épül fel. Mint a protonok és az elektronok, az elektromosság két pórusán keresztül stb. 

Az érzékelésünk is így épül fel, nem lennénk képesek felfogni, érzékelni a valóságot a kontrasztok nélkül.

Hogyan lennénk például képesek megkülönböztetni a forrót a hidegtől, az édeset a keserűtől?

Ezért hozzá kell szokjunk, hogy belépjünk az abszolút ellentétek közé és ezáltal megpróbáljuk megnyitni, felfedni a valódi valóságot közöttük.

Születésünktől fogva, mindannyian az „édes” érzésekre vágyunk. 

Először ez a kettősség nagyon kellemetlen az eredendően egydimenziós programunk számára, mivel mi valójában állandóan édes érzetet akarunk érezni  keserűség érzete nélkül. De ezáltal, egy illúzióban élünk, mivel soha nem akarunk szembenézni a valódi valósággal, mely két szöges ellentétre épül.

Ez az „egydimenziós ” tulajdonságunk, nem a mi hibánk, eredendően ezzel születtünk a természet rendszerébe. Ezzel megkaptuk a szabad választás lehetőségét, hogy tudatosan tovább fejlesszük magunkat.

Még Hollywoodban valami konfliktust, valami drámát helyeznek a film közepébe, mert egyébként nem érdekes és izgalmas egy történet. De a hollywoodi „happy ending ” azt jelenti, hogy a film végére minden probléma megoldódik, semmilyen konfliktus nem marad, mivel a gyermeki természetünk azt akarja, hogy amikor kimegyünk a moziból, akkor csak valami jó érzésünk maradjon, hogy legközelebb is moziba menjünk ezt az édes érzést keresve.

De ez nagyon távol áll a valódi élettől.

A valóság ellentétekre épül.

A valódi életben a szeretet a gyűlölet felett jelenik meg, egy jó barátságban, egy jó házasságban is két nárcisztikus, önző ember kapcsolata zajlik, akik állandóan küzdenek egymással, taszítást éreznek és kritizálják egymást, és mindezek ellenére próbálnak összekapcsolódni.

Ma, amikor az ego elérte maximális intenzitását, képtelenek vagyunk megtartani a barátságokat és a családokat, mivel fogalmunk sincs arról, hogyan kezeljük a konfliktusokat, hogyan fedjük le a látszólag logikátlan „alaptalan gyűlöletet” a szeretettel.

Sőt, ami még fontosabb, hogy a valódi béke, csak igazi ellenségek között építhető ki, akik nem helyeznek majd virágokat a puskák csövébe, hanem egyelőre, a hátuk mögé rejtik a fegyvereiket, és újra és újra meg kell újítaniuk a békét egymás között.

Ez nagyon fontos egy olyan világban, amely látszólag alvajáróként sétál az elkerülhetetlen háború felé, anélkül, hogy tudná, hogyan oldja meg az egyre erősödő konfliktusokat.

Képesek vagyunk megtanulni azt, hogy a valóságot eredeti formájában érzékeljük.

Amikor megtanuljuk, hogyan fogadjuk el és kontrolláljuk ezt az éles ellentétet, akkor két gyeplőt kapunk a kezünkbe, amellyel végre képesek leszünk életünket és sorsunkat irányítani. A két látszólag össze nem illő ellentét között, megkapjuk majd a valódi önzetlen, objektív megfigyelő szerepét, melyen keresztül képesek leszünk megnyitni a valóságot, úgy ahogy az valóban létezik, annak abszolút teljességében!

Ehhez szükség van egy különleges, célirányos és gyakorlati oktatási módszerre. Ahol mindezt gyakorolhatjuk és érzékelhetjük egy kisebb, ellenőrzött környezetben, egészen addig, amíg képessé nem vállunk felhasználni ezt a különleges emberi kettősséget (melynek nincs párja a természetben) egyre szélesebb körökben.