A legprofitálóbb iparágak, cselekedetek - különböző biztosítások, a hadsereg mint védelmi rendszer, az egészségügyi rendszer, gyakorlatilag az összes politikai párt -mind félelmünkre számít, azt használja.

Amikor bármilyen problémába ütközünk nem próbáljuk azt megoldani, hanem ehelyett azonnal megszorításokkal, különböző lezárásokkal, elmeneküléssekkel reagálunk.

Különböző vezetők, politikusok terveiket, kampányaikat félelemkeltésen keresztül vezetik, a választási kampányok alatt minket nem pozitív jövőbeni tervekkel akarnak meggyőzni, hanem megpróbálnak minket megijeszteni, hogy mi lesz akkor hogyha az ellenfeleik nyerik meg a választást.

Mindenki eredendő félelmünkre épít, azt próbálja provokálni, kizsákmányolni, hogy abból profitálljon, abból éljen.

Ez a félelem megállította eddigi fejlődésünket bezárva minket egy sötét skizofrén introvertált dobozba, vírussal vagy vírus nélkül.

A félelem legyőzése kölcsönös kapcsolatokon keresztül

Mindez azért van, mivel ahogy eredendő egónk exponenciálisan erősödött, fejlődött a történelem során, egyre kevésbé bízunk meg egymásban, egyre ellenségesebben viselkedünk egymással.
A vírus egy úgynevezett szociális távoltartást kényszerített ránk, de valójában belül már régen távol vagyunk egymástól, megpróbálva egymás nélkül élni, túlélni.

Ennek eredményeképpen mind egyénileg, mind nemzetileg félelemből reagáltunk a vírusra, ugyanazzal a kölcsönös bizalmatlansággal, egy elégtelen, koordinálatlan módon, megpróbálva egymást kárára túlélni, sikeresnek lenni, ahogy azt már megszoktuk.

A legnagyobb katasztrófa ebből az, hogy a globálisan integrált, egymástól függő világban - ahová fejlődtünk az evolúció során - nekünk teljesen ellenkező módon kellene viselkedünk, egységen, kölcsönös felelősségen, kölcsönösen kiegészítő kooperáción keresztül.

Nem leszünk képesek elmenekülni félelmeinktől, nem leszünk képesek visszanyerni magabiztosságunkat egymásban, az Emberiségben, egy sikeres kollektív jövőben, hacsak nem tanuljuk meg hogyan építsünk ugyanolyan kölcsönös kapcsolatokat mint melyeket a természetben láthatunk, eredendő, önközpontú, önző, egyénieskedő reflexeink, attitűdünk felett.

Pontosan ez a tanulás - azaz, hogy megtanuljuk, hogyan kapcsolódjunk saját magunk ellenében, saját magunk fölött egy különleges célirányos és gyakorlati oktatási rendszeren keresztül - az, amire most fókuszálunk kell, mivel ez az egyetlen kiút a jelenlegi válságból, és csak ez segíthet minket abban, hogy megakadályozzunk jövőbeni, hasonló válságokat.