Kérdés az internetről: létezik jelenleg a világon egy aránylag ismeretlen kísérlet arra ,ami képes lenne az életünket átformálni, hogy sikeresebben éljünk? 

Válasz: A jelenlegi legfontosabb társadalmi kísérlet az, amelyben világszerte több ezer ember vesz részt egymással összekapcsolódva, minden kontinenst áthidalva. Ez a kísérlet, szó szerint kihúzhatja az emberiséget a jelenlegi örvényből, a látszólag megoldhatatlan és egyre mélyülő globális válságból. A különleges társadalmi kisérlet részeként több ezer ember világszerte célirányosan és módszeresen egy különleges környezetet épít, virtuális módon összekapcsolódva egymással, idő, tér és fizikai mozgás megszokott korlátai felett.

Ezek az emberek az tanulják, hogy hogyan építsenek egy “kölcsönös ganarcia”-nak nevezett állapotot, ahol minden egyes személy képessé válik arra, hogy számításait elsősorban a többség érdekében képes legyen megtenni eredendően, ösztönös hajlamunk felett, mely automatikusan minden számítást a személy saját hasznára, saját érdekében végez.

Ezek az emberek egy különleges módszert követnek, mely arra lett tervezve, hogy a természet dinamikus egyensúlyát és homeosztázisát átmásoljuk az emberi kapcsolatokba. Ez azt a különleges folyamatot ismétli meg,  ahogy több milliárd évvel ezelőtt, egysejtű szervezetek összekapcsolódtak minőségileg  sokkal magasabb szintű, kollektív, többsejtű szervezetté. A mi esetünkbn egyéni, önző emberi lények, ehhez hasonló kapcsolatot fognak létrehozni, egy minőségileg sokkal magasabb, egyesült emberiség épitése édekében.

Ez nyilvánvaló evolúciós előnyt ad nekünk is, mivel azáltal, ahogy integrálódunk egymással, hozzáigazítjuk magunkat a Természet fejlődési tervéhez, mely az egész rendszert a legoptimálisabb integráció felé vezeti. 

Sőt mi több, azáltal, hogy a kölcsönös integráción keresztül hasonlóvá válunk a Természet integrált rendszeréhez, és az evolúciós irányához, egy különleges belső megfigyelő státuszt érünk el a Természet rendszerén belül. Annak ellenére, hogy beleolvadunk a rendszerbe, mivel mi ezt a saját erőfeszítésünkön keresztül, tudatosan érjük el, az integrációtól függetlenül, megtartjuk egyedülálló, független nézőpontunkat.

Ezáltal beteljesítenénk, azt a példa nélküli emberi célunkat, hogy a Természettel kompatibilissé váljunk, hogy annak tudatos megfigyelői legyünk. Létezésünket a Természet különleges életforgásán keresztül fogjuk megtapasztalni, ami egy teljesen új, tapintható, és valóságos életérzést fog adni nekünk. Ez az amit úgy lehet jellemezni, hogy örökkévaló és végtelen, mivel felülemelkednénk az idő, tér és fizikai mozgás eredeti, énközpontú, szubjektív megszorításai fölé.

Ezek az emberek különleges úttörők, akik között van olyan aki már tizenöt-húsz éve folytatja ezt a kísérletet, és ha sikeressé válnak, akkor képesek lesznek ezt a pozitív példát megmutatni az egész világnak, ami mostani helyzetünkben égetően fontos. Ők képesek lesznek húzóerővé válni az emberiség számára, miközben a világ az egyik válságból a másikba zuhan.

Kérdés az internetről: Mi az a kis lépés vagy hatalmas ugrás mely segítheti az emberiséget?

Válasz: Egy kis lépés egymás felé.

Amit most tanulunk a világméretű járvány által és az egyre rosszabbodó társadalmi gazdasági válságon keresztül az, hogy mi egy globálisan integrált, egymástól függő világba fejlődtünk.

Ez azt jelenti, hogy egymástól függünk akár szeretjük-e azt, akár nem, akár akarjuk, akár nem. Ennélfogva egy olyan kölcsönös felelősséget kell kifejlesztenünk egymás irányába, ahol értjük és érezzük, hogy minden egyes cselekedet, minden egyes gondolat visszafordíthatatlanul befolyással van az egész rendszerre és mindenki életére.

Ennélfogva annak érdekében, hogy képesek legyünk megoldani az egyre sokasodó globális problémákat és hogy biztosíthassuk a kollektív túlélésünket,  meg kell tanulnunk hogyan építsünk pozitív, globális, egymást kölcsönösen kiegészítő kapcsolatokat.  Meg kell tanulnunk, hogyan építsünk ki az egymás közötti együttműködést az eredendően velünk született  hatalmas különbségeink felett, és annak ellenére, hogy ösztönösen nem bízunk egymásban és  eltaszítjuk egymást mindenféle lehetséges indokkal.

Igy az emberiség jövője teljesen attól függ, hogy képesek leszünk-e ezeket kicsiny, fokozatos lépéseket megtenni egymás felé, és megtanuljuk hogyan közelítsük, fogadjuk el, kölcsönösen támogassuk egymást.

És mivel ezeket a lépéseket eredendően az ösztönös természetünk, neveltetésünk és megszokott oktatásunk ellenében kell megtennünk, szükség van egy nagyon különleges, célzott és gyakorlati módszere, mely megtanítja nekünk - mint “újjá született” Embereknek - hogyan kell "járni" a globális egység és kölcsönös integráció felé. 

Kérdés az internetről:

Milyen lenne az, hogy ha minden ember a Földön egyetlen hatalmas komplexumban élne, ahol mindenki számára lenne elegendő ennivaló, víz akár 1500 évre is, és mindenki ebben a komplexumban dolgozna és járna iskolába? 

Válasz:

Álljunk meg egy pillanatra! Mi már most is egy hatalmas komplexumban élünk, amelyben van elég víz és étel, több mint 1500 évre, és ez az a komplexum ahol mindannyian együtt élünk, tanulunk, dolgozunk!

Ezt a hatalmas komplexumot úgy hívják, hogy "Föld", mely egy zárt, teljesen integrált, és egymástól függő természetes rendszer, aminek minden egyes ember ugyancsak integrált része.

Csak egyetlen problémánk van, hogy mi nem vagyunk ennek tudatában! Mindannyian azt hisszük, hogy a Természet rendszerén kívül élünk, egymástól elválasztva es függetlenül egymástól.

Mindannyian azt hisszük, hogy rendelkezünk valódi egyéni szabadsággal, hozhatunk egyéni döntéseket és azt tehetünk amit csak akarunk, függetlenül attól, hogy azok bármilyen következményt, vagy büntetés vonnának magunk után.

Ahogy ezt az egyre növekvő, látszólag megoldhatatlan globális válság is mutatja - és ez válság már évtizedek óta súlyosbodik, az emberi aktivitás minden szintjét befolyásolva - és ahogy ezt a jelenlegi világméretű virus járvány is mutatja, mindannyian be vagyunk zárva ebbe a "hatalmas komplexumba".  Ennek ellenére, ezt a tényt megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni, és elutasítani azzal, hogy mindannyian ragaszkodunk az eredendő természetünkhöz, amely egy rákos sejt szabadságát élvezi, azt a "szabadságot", hogy szabadon elpusztítjuk magunkat és mindent magunk körül!

Azt hisszük, hogy nincs elég forrás mindenki számára ezen a bolygón, ezért el kell távolitani, pusztítani az emberiség egy részét. Mivel úgy hisszük hogy túl sokan vagyunk, ezért minden adandó alkalommal kizsákmányoljuk egymást, igyekszünk mindent magunknak begyűjteni, tesszük ezt egymás kárára, miközben a valóság az, hogy mindannyian túlfogyasztásban élünk.

Hogyha képesek lennénk megtanulni azt, hogyan térjünk vissza egy normális életformához, mely a természetes szükségletek és az elérhető  erőforrások optimális paraméterei között zajlik, illetve ha megtanulnánk azt, hogyan bízzunk meg egymásban, és hogyan szervezzünk meg egy igazságos, és egyenlő elosztást - minden egyes ember saját feltételeinek, képességeinek megfelelően - akkor eltűnnének a jelenlegi, globális problémáink. Hiszen ha megtanuljuk, hogy milyen módon járulhatunk hozzá a társadalmi jóléthez, egy kölcsönös felelősséggel, egymást kölcsönösen kiegészítő módon, akkor ez a Földnek nevezett hatalmas komplexum képes lenne sokkal több embert is vendégül látni, mint amennyien ma itt élünk.

Sőt mi több, ha képesek lennénk létrehozni egy kölcsönösen integrált, egymással kooperáló társadalmat, akkor ezáltal tudatosan a Természet integrált részévé válnánk.

Ennek eredményeképpen teljesen megértenénk a Természet alapvető törvényeit, annak evolúciós tervét és azon belül a saját szerepünket. Megértenék és magától értetődő lenne, hogy mik a valódi szükségleteink. Éreznénk, hogy hány gyerek egészséges és vágyott egy családban, és akkor képesek lennénk a Természet törvényeit ezen az ösztönös és természetes érzésen keresztül követni, ahelyett, hogy szükségünk lenne bármilyen elnyomásra, terrorra, vagy bármilyen politikai ideológiára, emberi filozófiára, ahogy azt korábban tettük, illetve ahogy azzal még ma is probálkozunk a társadalmunkban.

Tehát nem kell nekünk valami hatalmas, csodás komplexumról álmodni, amely képes lenne minket mindannyiunkat táplálni, hiszen mi már most is ebben a komplexumban élünk. Az egyetlen dolog amire szükségünk van, hogy megtanuljuk hogyan éljünk a Földön, ebben a csodálatos, hatalmas komplexumban, azáltal, hogy megtaláljuk és tanulmányozzuk a "használati utasítást", amely nem más mint a megfelelő, célirányos és gyakorlati oktatási módszer, mely nyitva áll mindannyiunk számára. 

Csak azáltal javíthatjuk ki a világot hogy ha kijavítjuk magunkat, pontosabban ha kijavítjuk az egymáshoz való viszonyunkat, azt ahogy egymáshoz kapcsolódunk.

Semmi más baj nincs a világgal, kivéve az emberek közötti  törött, torzított kapcsolatokat.

Eredendően önkiszolgáló, önigazoló természetünk van, egymás kárára próbálunk sikeresek lenni és túlélni. Mivel különbözőek vagyunk egymástól, ezért az ösztönös bizalmatlanság és az ellenségeskedés jellemzi a kapcsolatainkat. Ennek eredményeképpen képtelenek vagyunk egy pozitív, fenntartható, kölcsönös kapcsolatokat, kooperációt kiépíteni egymás között.

Mindennek fényes bizonyítékát láthatjuk, az egész emberi történelemben. Láthatjuk  a klasszikus családmodell hanyatlását, és láthatjuk a világméretű vírusfertőzés milyen elégtelen egyéni, és nemzeti reakciókat váltott ki belőlünk.

Szinte elképzelhetetlen számunkra, hogy egy valódi, pozitív, fenntartható, globális integrációt építsünk egymással, pedig a jelenlegi helyzetünk a kollektív túlélésünket veszélyezteti. Ebben a globálisan integrált, teljesen egymástól függő világban, ahova a természet evolúciója vezetett minket, a problémamegoldó képességünk és a túlélésünk kizárólag azon a képességünkön fog múlni, hogy vajon képesek leszünk-e felépíteni egy kölcsönösen felelős és kölcsönösen egymást kiegészítő kapcsolatokat, kooperációt egymás között.

Ezen kapcsolatok nélkül, bármilyen más korrekció, legyen az politikai, gazdasági, társadalmi, természetvédő, vallásos, spirituális vagy katonai intézkedés, nem fog megoldás hozni.  Mindezek csak további problémákat és egyre mélyebb válságot fog okozni, egészen addig, míg végül végképp el nem pusztítjuk magunkat.

Az emberiség egy faj a természet hatalmas rendszerében, az integrált rendszer szerves részei vagyunk. Ennélfogva, az integráció törvényei azok, amik fenntartják az egyensúlyt és a homeosztázist. Valamint ezek tartják fent az optimális fejlődést biztosító “vas törvények”, amik minket is köteleznek.

Kérdés az internetről: 

Mivel a válság  példátlan munkanélküliséget okoz az interneten a következő  vélemény található  az UBI (Univerzális Garantált Jövedelem) bevezetéséről:

"Tehát lényegében csak pár ember fog dolgozik és a többiek rajtuk csüngve fognak élni." Vajon miért gondolom úgy nem fog ez működni? 

Válasz: 

Igaza van, természetesen ez nem fog működik. 

Egy társadalom csak akkor működik, ha mindenki hozzájárul az egész társadalom jólétéhez, az optimális fejlődéshez és ezért mindenki megkapja a megfelelő bért, jutalmát, feltételeinek és képességeinek megfelelően, annak arányában amekkora mértékben hozzájárul a társadalomhoz.

De az ilyen társadalom építése, egy fokozatos folyamat, mely egy teljesen új nevelési, oktatási rendszert követel.

Teljesen új értékeket, alapokat követel a társadalom számára, amelyet a médiának, és szórakoztatóiparnak pozitívan kell megerősítenie. 

Tehát valahonnan el kell kezdenünk.

És mivel hamarosan több milliárd ember lesz munkanélküli annak eredményeképpen, hogy az egyre növekvő válság mindent eltöröl, ami szükségtelen a normális, egészséges, és  természetes emberi élethez. Az embereknek először is szüksége lesz valamire, amivel biztosíthatják a napi alapszükségleteiket. 

Ez az ahol az UBI - azaz Univerzális Garantált Jövedelem szerepet kap. Bár az eredeti definíciója alapján ez egy garantált, feltétel nélküli alapjövedelmet jelent. Azonban mégis be kell vezetni, hogy  feltételhez legyen kötve. Tehát, azok, akik  megkapják ezt a jövedelmet, csak azzal a feltétellel juthatnak hozzá, akik csatlakoznak egy olyan, forradalmian új, oktatási rendszerhez, mely segít minket abban, hogy megértsük mit is jelent az, hogy egy globálisan integrált, egymástól függő társadalomban élünk, a természet törvényei alapján. 

Amikor majd, miközben egy kisebbség végzi az aktuális fizikai munkát annak érdekében, hogy az emberek szükségleteit előállítja, addig a többieknek keményen kell dolgozni  azon, hogy építse, fenntartsa az abszolút szükséges, pozitív, és kölcsönösen felelős, egymást kiegészítő emberi kapcsolatokat.

És bár ez “semminek” tűnik, valójában ez a legnehezebb munka. Hiszen, önkiszolgáló, önigazoló, másokat kizsákmányoló természetünk nem fog tűnni, még akkor sem, amikor megértjük, hogy a problémák megoldása érdekében, és a globális, integrált világban való kollektív túléléshez, együtt kell működnünk.  Megértjük majd, hogy társadalom érdekében kell végezzük a számításainkat, az eredendően velünk született, önző, individualista számítások felett. Ez az önző természetünk még ekkor sem fog tűnni, hanem még erősebbre növekszik, megpróbálva mindenkit és mindent a saját érdekében kizsákmányolni.

Tehát az emberi kapcsolatok építése és fenntartása a lehető legnehezebb emberi munka, hiszen mindezt az ösztönös reakcióink és kísértéseink felett kell elvégeznünk, mindezen tulajdonságainak ellenében. Tehát, mindenki magát próbálja majd korrigálni úgy, hogy közben másoknak segítséget nyújt.

Ennél fogva mindenki bőven megérdemli majd mindazt, amit a társadalomtól fog kapni ezért a munkáért.

Kérdés az internetről: Lehetséges az, hogy a társadalomban zajló egészséges nézeteltérések, viták sokkal inkább képesek világszerte utat nyitni a fejlődésnek, mint az ha mindenki mindenkivel egyetért?

Válasz:  Ez a kérdés nagyon fontos! Bármilyen haladás, fejlődés mindig egészséges vitát, vagy akár tüzes ellentéteket, küzdelmeket követel. Ezért van az, hogy a dogmatikus gondolkodásmód, a szólásszabadság korlátozása,  az emberi gondolkodás mesterséges manipulálása, mindenfajta megszorító intézkedések és az ellentétek elfojtása (mely  jelenlegi társadalmunk  jellemzője) megakadályozza a fejlődés növekedését.

Természetesen annak érdekében, hogy a viták, az ellentétek és küzdelmek hasznosak, és építők legyenek, meg kellene tanulnunk, hogyan zabolázzuk meg azokat, illetve hogyan építsünk egy magasabb, fejlettebb és összetettebb véleményt, megoldást anélkül, hogy elutasítanánk vagy elnyomnánk bárkinek a nézőpontját, véleményét, szükségét és  vágyát.

Ehhez szükség van egy különleges "kerek"  módszerre, mely workshopokat, azaz kerekasztal beszélgetéseket jelent. Itt megtanulhatjuk hogyan helyezzük saját véleményünket az asztalra és onnantól kezdve magunkat megnyitva odafigyeljünk mások véleményére, olyan mértékben, hogy az ő véleményüket tesszük magunkévá, saját véleményünk helyett.

Hogy ha mindenki ugyanezt teszi a workshop során és azt helyesen vezetik, akkor eljutunk egy olyan magasabb, összetettebb nézőponthoz, megoldáshoz, mely addig egyikünkben sem létezett a beszélgetés előtt.

Ezáltal mindannyian boldogan állunk majd fel az asztaltól, hiszen, megtaláltuk a helyes megoldást, mindannyian elmondhattuk a véleményünket és mindannyian hozzájárultunk a megoldáshoz. Habár mindannyian különbözőek vagyunk és azok is maradtunk, de mindenki berakta a saját “szezámmagját” az egészbe,  amely nélkül ez a összetett, magasabbrendű vélemény, megoldás nem lenne teljes. 

Kérdés az internetről: Ha minden előre meg van határozva, akkor hogyan lehetünk felelősek a cselekedeteinkért?

Válasz: Természetesen nem vagyunk felelősek!  Hogyan hibáztathatnánk valakit, akinek nincs szabad választása cselekedeteiben!  

Az, hogy az emberek egy eredendően önszolgáló, önigazoló, egymást kizsákmányoló természettel születtek, az se nem gonosz, se nem bűn. Nem volt semmi szabad választásunk abban milyen belső programmal születtünk.

Az egész emberi történelem mindeddig egy vak, ösztönös folyamatként zajlott, olyan volt, egy mozi, amit levetítettek nekünk. Mi egyszerűen passzív módon mentünk át a mozi jelenetein, mint a statiszták egy kozmikus drámában.

A szabad választás felelőssége, a  "jutalmazás, büntetés" , csak attól a pillanattól kezdődik, amikor először is felismerjük az eredendő programot mely minket belülről hajt, amikor megértjük, hogy ez a program pusztító, önpusztító, és mindemellett találunk és megnyitunk egy különleges és célirányos, gyakorlati oktatási módszert, melyen keresztül képesek vagyunk magunkat megváltoztatni, megújítani.

Ma az emberi történelem, egyik nagyon különleges fordulópontján állunk, amikor megkaptuk az első esélyt a szabad választásra: Amikor mi magunk  döntünk úgy,  hogy  céltudatosan megváltoztatjuk magunkat. Úgy hogy közben érzékeljük a teljes önpusztítás veszélyét, - hiszen eredendő, önző programunk efelé a katasztrófa felé vezet minket napról napra -, mindeközben  megtaláljuk és megnyithatjuk a szükséges korrekció módszerét.

Ez egy egyedülálló paradoxon, hiszen amit ma magunk előtt látunk, azaz a teljes káosz, a bármikor kirobbanható világháború lehetősége, egy példa nélküli társadalmi-gazdasági összeomlás veszélye, valójában nem más mint egy sokkal jobb és  biztonságosabb jövő ígérete. Mivel az által, hogy most kollektív módon megpróbálunk elmenekülni a válságból,  attól a rossztól, amit felfedezünk, ezáltal képesek leszünk egy minőségileg sokkal magasabb, biztonságosabb, igazságosabb, fenntarthatóbb kollektív emberi létezés felé haladni, feltéve,  hogy a szabad választásunkat bölcsen használjuk.

Kérdés az internetről: Ön egyetért-e azzal a kijelentéssel, hogy „akik a legnagyobb hatalmat tartják a kezükben, azok a legkevésbé megbízhatóak?“

Válasz: Teljesen egyetértek ezzel.

Mindannyian ismerjük azt a kifejezést, hogy a hatalom korruptá teszt.

Mindez elkerülhetetlen, hiszen mindannyian egy eredendően énközpontú, önigazoló, önkiszolgáló természettel születtünk, és mindannyiunkat egy csillapíthatatlan vágy hajt az önző élvezetek beteljesülése felé.

Ennélfogva minél többet megszerzünk annál többet akarunk, és annál jobban meggyőzzük magunkat, hogy bármilyen eszköz indokolt lehet, csak hogy minden áron megszerezzük, amit akarunk. 

Ezért van az, hogy bármilyen formájú egyéni vezetés eredendően hibás, elkerülhetetlenül diktátorokat hoz létre, és teljesen mindegy, hogy a személy honnan indult, milyenek voltak az ember tulajdonságai mielőtt a hatalom és az irányítás a kezébe került.

Az egyetlen megoldás egy kölcsönös kollektív felelősség vállalás, csapatmunka a vezetésben, amit  annak idején a Szanhedrin valósított meg, a 71 bölcs által, amikor kollektívan adtak tanácsot mindenfajta problémára.

A Természet rendszere egy nagyon különleges módon van elrendezve: mi bármit, bármikor megkaphatunk, de csak akkor, amikor mi azt nem magunknak akarjuk, és ezt elutasítjuk saját magunktól. Ez a gyakorlatban úgy lehetséges, amikor mi “lefedjük magunkat, pajzsot rakunk magunk elé” azáltal, hogy másokat helyezünk magunk és a beteljesülés, az élvezet forrása közé. Akkor kérhetünk bármit, amíg többiek akik körülöttünk állnak kapják meg mindazt amit mi szeretnénk. 

Hogyha mindeközben, mi önzetlen, altruisztikus szerető viszonyt építünk ki mások felé, akkor elképzelhetetlen boldogsághoz, beteljesüléshez jutunk azáltal, hogy ők telnek meg az élvezetekkel, amiket mi magunk számára kértünk.

Amikor a személy elér az önfejlesztés, a megtisztulás ezen szintjére,  akkor azon keresztül eléri a hasonlóságot a Természet tökéletes rendszerének tulajdonságaival. Akkor a személy alkalmassá válik arra, hogy vezetővé váljon - feltéve ha azt  másokkal kölcsönösen teszi - azokkal, akik ugyanúgy hasonló fokot értek el az  önfejlesztésben, a megtisztulásban.

Ilyenek voltak a Szanhedrin bölcsei, és ilyen vezetőkre van szükségünk most megint, hogy ők képesek legyenek az emberiséget a Természettel való kompatibilitás felé vezetni, amely nélkül nem leszünk képesek megoldani az egyre növekvő globális problémákat és nem leszünk képesek biztosítani kollektív túlélésünket.

Bár a kollektív tudatosság elérése valami jó ötletnek vagy vonzó utópiának tűnik, azonban pontosan ez az amire most a Természet evolúciója elkötelez minket.

Különösen a világméretű járvány (mely egy kollektív globális csapás volt az emberiség ellen) mutatta meg, hogy mennyire gyengék, hatástalanok és sikertelenek vagyunk, amikor globális problémákkal kell szembenéznünk, amikor egyénileg vagy nemzetileg mindenre úgy reagálunk, hogy mindent az eredendően önző és szubjektív egyéni tudatunkon, felfogásunkon keresztül akarunk megoldani.

Miután a természetes evolúció minket egy globálisan integrált és egymástól függő rendszerbe zárt - melyből nem tudunk elmenekülni - mostantól kezdve nem léteznek helyi, nemzeti, vagy regionális problémák, hanem csakis globálisak! 

Szóval még csak azért is, hogy túléljünk, meg kell tanulnunk hogyan kapcsolódjunk össze egy kölcsönösen felelős, kölcsönösen egymást kiegészítő módon, egy különleges, példa nélküli kollektív tudatot, intelligenciát építve, amely hasonló a számítógépek hálózati rendszeréhez. Mivel enélkül még csak nem is leszünk képesek megérteni azokat a globális, integrált problémákat amelyekkel szemben állunk, arról nem is beszélve, hogy fogalmuk nem lesz hogyan oldjuk meg azokat.

Azonban, a kollektív emberi tudat elérése ennél sokkal mélyebbre megy, nem csak a túlélésünket segíti.

Az a tény, hogy nekünk létre kell hoznunk ezt a különleges, hálózati gondolkodást az eredendően önkiszolgáló, önigazoló, egyéni és szubjektív tudatunk fölött, pontosan ez a kontraszt és feszültség fogja nekünk megadni, hogy elérjünk egy példa nélküli megfigyelő képességet, feldolgozó képességet.

Egyelőre egy mesterségesen gerjesztett izgalom van AI (mesterséges intelligencia), és hasonló technológiai újítások, mint az önmagukat vezető autók, vagy hogy minden termelési munkát ellátó robotok körüli. A lehetséges kollektív emberi tudatosság, melyet képesek vagyunk módszeresen felépíteni egymás között minőségileg sokkal magasabb mint bármilyen mesterséges intelligencia vagy kvantumszámítógép. Ezek a technológiai eszközök képesek mennyiségileg jobban teljesíteni, mint az emberi elme. De a kollektív, dinamikus emberi intelligencia, folyamatosan, mely mindent az eredeti önző szubjektív állapothoz mér, és ellene dolgozik, számunkra egy különleges minőségi ugrást biztosit az evolúcióban.

Valójában a mesterséges intelligencia, az önjáró autók és a teljes automatizálás káros az emberiség számára. Nem úgy fog kárt okozni, mint ahogy azt a legtöbb ember elképzeli, ahogy azt láttuk a  Terminátor vagy a Mátrix című filmekben, ahol gonosz gépek átveszik az irányítást az emberek felett. Mi egy olyan fényes jövőt képzelünk magunk elé, amiben átadjuk a gépeknek az általunk végzett folyamatokat, azonban mindez az emberiség elsatnyulásához fog vezetni. Hiszen már most is mi sokkal kevésbé vagyunk képesek gondolkodni, cselekedni, sokkal gyengébbek vagyunk, mint korábban. Már most elveszítettük a felfedező, előretörő szikrát, annak a technológiai fejlődésnek köszönhetően, amit már eddig is elértünk. 

Már nem tudunk úgy írni, olvasni, gondolkodni, kommunikálni mint elődeink akár egy pár generációval korábban, lusták és elhízottak lettünk, agyunkat letompítottuk, mint zombik azon az agymosáson keresztül, amit a jelenlegi „Mátrixból“  kapunk.  Pedig egyelőre még nem uralkodik felettünk egy  valóban mindenre képes mesterséges intelligencia és nem léteznek gonosz masinák. 

A különleges kollektív emberi tudatosságon keresztül vissznyerhetnék a szikrát, a valódi intelligenciánkat és azt az aspirációt, hogy állandóan növekedjünk és fejlődjünk.  Mindenki saját különleges tehetségével, pozitív és negatív tulajdonságával járulna hozzá ehhez a fejlődéshez egy sokarcú, dinamikus kölcsönösen kooperáló emberi hálózatot létrehozva, és az integráción keresztül hasonló frekvenciához jutva, mint a Természet tökéletesen integrált rendszere.

Ezen a módon egy példa nélküli belső megfigyelőjévé válhatunk a rendszernek, és a tökéletes Természetes rendszer végtelen adatbázisa nyitva állna előttünk. Mindenfajta erőfeszítés nélkül megtalálnánk olyan  megoldásokat, forrásokat, melyekről korábban álmodni sem mertünk. Sőt mi több, ez az új emberi tudatosság felszabadítana minket az olyan eredendően önző, szubjektív korlátainkból, mint az idő, a tér és a fizikai mozgás, és minket egy végtelen, örökkévaló létezés érzéséhez juttatna.

Azt hiszem, hogy a korunk „Zeitgeist“ jellemzője a teljes tagadás, mely különösen nyilvánvalóvá vált most, a járvány és a karantén során.  Teljesen tagadjuk, hogy egy fenntarthatatlan,  túlfogyasztó rendszerben élünk, ami önpusztitás felé sodor minket. 

Elképesztő, hogy mennyire rabjai lettünk lettünk ennek a felfújt, mesterséges és valójában embertelen életnek, amivel az utóbbi évtizedekben  etetnek minket. 

Imádjuk a virtuális gazdagságot, istenítjük a celebeket, az úgynevezett “társadalmunkat befolyásolókat”, akikben gyakorlatilag semmi valódi érték nincs. Teljesen rá vagyunk csatolva egy olcsó, értelmetlen szórakoztatóiparra, amely a legalantasabb ösztöneinket szolgálja, miközben olyan dolgokat halmozunk, amikre semmi szükségünk nincs, és amiket igazából nem engedhetünk meg magunknak.

Az Emberiség nagy része depressziós, üres, és elvesztette a reményét a jövővel kapcsolatban. A “megoldásunk” erre az,  hogy bbecsukjuk a szemünket, elmezsibbasztó szerekkel tömjük, kábitjuk magunkat, közben röhögünk magunkon, amikor olyan TV-sorozatokat nézünk ami  “Fekete Tükör”, közben kapunk egy vírust, mely esélyt adna arra, hogy megváltozzunk, ám mi ehelyett visszazuhanunk a nihilbe, visszacsatoljuk magunkat ugyanabba a ”Mátrixba”.

Szerencsére úgy tűnik, hogy létezik egy egyre növekvő egészséges kisebbség, mely megtagadja, hogy visszacsatolja magát ebbe a “Mátrixba”, és egy alternatív fejlődést akar felfedezni az Emberiség számára, mely egy “mentőcsónakot” nyújthat, miközben nagy és büszke Titanicunk egyre gyorsabban süllyed a jéghegyek között.

A Természet integrált rendszere mely “vas törvényeivel” fenntartja az egyensúlyt és a homeosztázist nem fogja megengedni, hogy visszatérjünk a vírus előtti életünkhöz (különösen, hogy ez az élet már így is megállás nélküli válságban volt). Nem leszünk képesek megoldani a problémáinkat és túlélni, hacsak meg nem tanuljuk, hogyan kell alkalmazkodni a Természet integrációs törvényeihez, egy olyan életstílushoz, ami a természetes szükségletek és rendelkezésre álló források optimális paraméterein belül marad.  

Szóval ennek a kis növekvő kisebbségnek hatalmas felelősség van a vállán, hogy megtanulja ezeket a természeti törvényeket, alkalmazkodjanak hozzájuk és utána maguk után húzzák a válságtól szenvedő, kétségbeesett, tehetetlen Emberiséget.