Kérdés az internetről: „Rendelkezik bolygónk, a Föld, elég forrással, hogy az összes ország képes legyen tovább fejlődni?“ 

Válasz: Igen!

Azzal a feltétellel persze, ha mi az általános termelést és fogyasztást hozzáigazítjuk a természetes szükségletek és rendelkezésre álló erőforrások optimális szintjére. Továbbá, ha globális szinten, tisztességes, egymásért kölcsönösen felelős kapcsolatokat alakítunk ki, és egymást kölcsönösen kiegészítő elosztási rendszert építünk. Akkor meglátjuk majd, hogy a Föld kapacitása az valóban végtelen, a mi megsegítésünk érdekében létezik, és a táplálásunkat szolgálja.

Akkor integrálódnánk a természet rendszerének általános egyensúlyába, homeosztázisába, azaz az „élet körforgásába“ , mely valójában önfenntartó.

Ennek semmi köze ahhoz, hogy hány ember él a világban, minden csak azon múlik, hogy mik a szándékaink, a céljaink, hogyan integrálódunk egymással, és hogyan integrálódik az emberiség természet rendszerével. A probléma ma sem az emberek száma, hanem az úgy nevezett “lábnyom” amit magunk mögött hagyunk, ami sokkal, sokkal nagyobb mint amennyre mindenkinek egyénileg szüksége lenne.

Emellett a jelenleg forszirozott életforma a tömegeket a városok felé vonzza, tovább növelne a túlnépesedés érzetét és a káros szennyezést.

A természetes integráción keresztül (amikor elkezdjük érzékelni és az életet a természet integrációs törvényein keresztülélni), majd megtanuljuk, hogy valójában mik is egészséges, természetes szükségleteink. Megtanuljuk, hogy mi, az hogy „túlnépesedés”, hogyan tudjuk egynsúlyba hozni a természet egyensúlyának követésével mindenféle elnyomás, erőszak vagy öncélú manipulációk, vagy a mesterséges “tömegek megnyirásán” keresztül, ahogy azt néhányan elkezdték javasolni. 

A lényeg az, hogy megtanuljuk (egy különleges célirányos és gyakorlati oktatási rendszeren keresztül), hogy hogyan gondolkozzunk „a természet elméjével“ (azaz, hogyan kövessük a természet törvényeit, melyek az egyensúlyt és a homeosztázist irányítják), ahelyett,  hogy ez saját, eredendően énközpontú, szubjektív és kizsákmányoló értelmünket, logikánkat követnénk.