Kérdés az internetről:

Milyen lenne az, hogy ha minden ember a Földön egyetlen hatalmas komplexumban élne, ahol mindenki számára lenne elegendő ennivaló, víz akár 1500 évre is, és mindenki ebben a komplexumban dolgozna és járna iskolába? 

Válasz:

Álljunk meg egy pillanatra! Mi már most is egy hatalmas komplexumban élünk, amelyben van elég víz és étel, több mint 1500 évre, és ez az a komplexum ahol mindannyian együtt élünk, tanulunk, dolgozunk!

Ezt a hatalmas komplexumot úgy hívják, hogy "Föld", mely egy zárt, teljesen integrált, és egymástól függő természetes rendszer, aminek minden egyes ember ugyancsak integrált része.

Csak egyetlen problémánk van, hogy mi nem vagyunk ennek tudatában! Mindannyian azt hisszük, hogy a Természet rendszerén kívül élünk, egymástól elválasztva es függetlenül egymástól.

Mindannyian azt hisszük, hogy rendelkezünk valódi egyéni szabadsággal, hozhatunk egyéni döntéseket és azt tehetünk amit csak akarunk, függetlenül attól, hogy azok bármilyen következményt, vagy büntetés vonnának magunk után.

Ahogy ezt az egyre növekvő, látszólag megoldhatatlan globális válság is mutatja - és ez válság már évtizedek óta súlyosbodik, az emberi aktivitás minden szintjét befolyásolva - és ahogy ezt a jelenlegi világméretű virus járvány is mutatja, mindannyian be vagyunk zárva ebbe a "hatalmas komplexumba".  Ennek ellenére, ezt a tényt megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni, és elutasítani azzal, hogy mindannyian ragaszkodunk az eredendő természetünkhöz, amely egy rákos sejt szabadságát élvezi, azt a "szabadságot", hogy szabadon elpusztítjuk magunkat és mindent magunk körül!

Azt hisszük, hogy nincs elég forrás mindenki számára ezen a bolygón, ezért el kell távolitani, pusztítani az emberiség egy részét. Mivel úgy hisszük hogy túl sokan vagyunk, ezért minden adandó alkalommal kizsákmányoljuk egymást, igyekszünk mindent magunknak begyűjteni, tesszük ezt egymás kárára, miközben a valóság az, hogy mindannyian túlfogyasztásban élünk.

Hogyha képesek lennénk megtanulni azt, hogyan térjünk vissza egy normális életformához, mely a természetes szükségletek és az elérhető  erőforrások optimális paraméterei között zajlik, illetve ha megtanulnánk azt, hogyan bízzunk meg egymásban, és hogyan szervezzünk meg egy igazságos, és egyenlő elosztást - minden egyes ember saját feltételeinek, képességeinek megfelelően - akkor eltűnnének a jelenlegi, globális problémáink. Hiszen ha megtanuljuk, hogy milyen módon járulhatunk hozzá a társadalmi jóléthez, egy kölcsönös felelősséggel, egymást kölcsönösen kiegészítő módon, akkor ez a Földnek nevezett hatalmas komplexum képes lenne sokkal több embert is vendégül látni, mint amennyien ma itt élünk.

Sőt mi több, ha képesek lennénk létrehozni egy kölcsönösen integrált, egymással kooperáló társadalmat, akkor ezáltal tudatosan a Természet integrált részévé válnánk.

Ennek eredményeképpen teljesen megértenénk a Természet alapvető törvényeit, annak evolúciós tervét és azon belül a saját szerepünket. Megértenék és magától értetődő lenne, hogy mik a valódi szükségleteink. Éreznénk, hogy hány gyerek egészséges és vágyott egy családban, és akkor képesek lennénk a Természet törvényeit ezen az ösztönös és természetes érzésen keresztül követni, ahelyett, hogy szükségünk lenne bármilyen elnyomásra, terrorra, vagy bármilyen politikai ideológiára, emberi filozófiára, ahogy azt korábban tettük, illetve ahogy azzal még ma is probálkozunk a társadalmunkban.

Tehát nem kell nekünk valami hatalmas, csodás komplexumról álmodni, amely képes lenne minket mindannyiunkat táplálni, hiszen mi már most is ebben a komplexumban élünk. Az egyetlen dolog amire szükségünk van, hogy megtanuljuk hogyan éljünk a Földön, ebben a csodálatos, hatalmas komplexumban, azáltal, hogy megtaláljuk és tanulmányozzuk a "használati utasítást", amely nem más mint a megfelelő, célirányos és gyakorlati oktatási módszer, mely nyitva áll mindannyiunk számára.