Csak azáltal javíthatjuk ki a világot hogy ha kijavítjuk magunkat, pontosabban ha kijavítjuk az egymáshoz való viszonyunkat, azt ahogy egymáshoz kapcsolódunk.

Semmi más baj nincs a világgal, kivéve az emberek közötti  törött, torzított kapcsolatokat.

Eredendően önkiszolgáló, önigazoló természetünk van, egymás kárára próbálunk sikeresek lenni és túlélni. Mivel különbözőek vagyunk egymástól, ezért az ösztönös bizalmatlanság és az ellenségeskedés jellemzi a kapcsolatainkat. Ennek eredményeképpen képtelenek vagyunk egy pozitív, fenntartható, kölcsönös kapcsolatokat, kooperációt kiépíteni egymás között.

Mindennek fényes bizonyítékát láthatjuk, az egész emberi történelemben. Láthatjuk  a klasszikus családmodell hanyatlását, és láthatjuk a világméretű vírusfertőzés milyen elégtelen egyéni, és nemzeti reakciókat váltott ki belőlünk.

Szinte elképzelhetetlen számunkra, hogy egy valódi, pozitív, fenntartható, globális integrációt építsünk egymással, pedig a jelenlegi helyzetünk a kollektív túlélésünket veszélyezteti. Ebben a globálisan integrált, teljesen egymástól függő világban, ahova a természet evolúciója vezetett minket, a problémamegoldó képességünk és a túlélésünk kizárólag azon a képességünkön fog múlni, hogy vajon képesek leszünk-e felépíteni egy kölcsönösen felelős és kölcsönösen egymást kiegészítő kapcsolatokat, kooperációt egymás között.

Ezen kapcsolatok nélkül, bármilyen más korrekció, legyen az politikai, gazdasági, társadalmi, természetvédő, vallásos, spirituális vagy katonai intézkedés, nem fog megoldás hozni.  Mindezek csak további problémákat és egyre mélyebb válságot fog okozni, egészen addig, míg végül végképp el nem pusztítjuk magunkat.

Az emberiség egy faj a természet hatalmas rendszerében, az integrált rendszer szerves részei vagyunk. Ennélfogva, az integráció törvényei azok, amik fenntartják az egyensúlyt és a homeosztázist. Valamint ezek tartják fent az optimális fejlődést biztosító “vas törvények”, amik minket is köteleznek.