Amikor megkérdezik az embert, hogy hogyan lehet hozzájárulni a világ korrekciójához, annak jobbá tételéhez, sok okos dolgot mondhatnánk, de végül is a legjobb módja annak, hogy valóban javítsuk a világot az, hogyha saját magunkat korrigáljuk.

Mi mindannyian egy ösztönösen önkiszolgáló, önigazoló, individualista, másokat kizsákmányoló természettel születünk. Mi  mindent magunk felé vonzunk a világból, mintha a világban lévő összes jóságnak, mi lennénk a legfontosabb végállomása.

Ugyanakkor, valójában mindannyian csak egyéni sejtek vagyunk, az egyetlen, mindent magába foglaló, teljesen integrált és egymástól függő emberi szuper szervezetben. 

A megfelelő kapcsolatokkal, képesek lennénk egy különleges keringést, kommunikációt beindítani egymás között. Ez a kapcsolathálózat, a kölcsönös felelősségen és egymást kölcsönösen kiegészítő elven működne, ezáltal ugyanazt az élet-körforgást éreznénk egymás között, ami a természet rendszerében is létezik. Sőt mi több, ezáltal képesek lennénk felébreszteni egy eddig alvó, kollektív intelligenciát, egy olyan tudatosságot mely páratlan a természet rendszerében.

Minden egyes személy, aki képes magát megtisztítani az eredendően önző, szubjektív szándékoktól, számításoktól, egy tiszta, áttetsző kapillárissá válna, egy olyan csővezetékké, amely képes ezt a keringést, ezt a kommunikációt előmozdítani a test többi része felé.

Tehát legjobban úgy tudnunk hozzájárulni a világ jobbá tételéhez, hogyha megtanuljuk, hogyan válhatunk csővezetékké, ebben a tiszta, kölcsönösen felelős, egymást kölcsönösen kiegészítő emberi hálózatban.

Ez egy abszolút valóságos és kézzel fogható, gyakorlati dolog, amelyet mindannyian képesek vagyunk megtanulni. Ahhoz, hogy ezt valóságba helyezzük, egy különleges, célirányos és nagyon gyakorlati oktatási módszeren kell keresztül mennünk, amely képes mindannyiunknak egy azonnali, valóságos érzelmi benyomást adni a kapcsolatokból és a keringésből, mely azokon keresztül áramlik.