Kérdés az internetről:  Mindennek van egy másik oldala is? Ez, amit megtalálunk a természetben is? Miért van erre szükség?

A természet ellentétes erőkre épül.

A természetben minden két ellentétes erőből épül fel. Mint a protonok és az elektronok, az elektromosság két pórusán keresztül stb. 

Az érzékelésünk is így épül fel, nem lennénk képesek felfogni, érzékelni a valóságot a kontrasztok nélkül.

Hogyan lennénk például képesek megkülönböztetni a forrót a hidegtől, az édeset a keserűtől?

Ezért hozzá kell szokjunk, hogy belépjünk az abszolút ellentétek közé és ezáltal megpróbáljuk megnyitni, felfedni a valódi valóságot közöttük.

Születésünktől fogva, mindannyian az „édes” érzésekre vágyunk. 

Először ez a kettősség nagyon kellemetlen az eredendően egydimenziós programunk számára, mivel mi valójában állandóan édes érzetet akarunk érezni  keserűség érzete nélkül. De ezáltal, egy illúzióban élünk, mivel soha nem akarunk szembenézni a valódi valósággal, mely két szöges ellentétre épül.

Ez az „egydimenziós ” tulajdonságunk, nem a mi hibánk, eredendően ezzel születtünk a természet rendszerébe. Ezzel megkaptuk a szabad választás lehetőségét, hogy tudatosan tovább fejlesszük magunkat.

Még Hollywoodban valami konfliktust, valami drámát helyeznek a film közepébe, mert egyébként nem érdekes és izgalmas egy történet. De a hollywoodi „happy ending ” azt jelenti, hogy a film végére minden probléma megoldódik, semmilyen konfliktus nem marad, mivel a gyermeki természetünk azt akarja, hogy amikor kimegyünk a moziból, akkor csak valami jó érzésünk maradjon, hogy legközelebb is moziba menjünk ezt az édes érzést keresve.

De ez nagyon távol áll a valódi élettől.

A valóság ellentétekre épül.

A valódi életben a szeretet a gyűlölet felett jelenik meg, egy jó barátságban, egy jó házasságban is két nárcisztikus, önző ember kapcsolata zajlik, akik állandóan küzdenek egymással, taszítást éreznek és kritizálják egymást, és mindezek ellenére próbálnak összekapcsolódni.

Ma, amikor az ego elérte maximális intenzitását, képtelenek vagyunk megtartani a barátságokat és a családokat, mivel fogalmunk sincs arról, hogyan kezeljük a konfliktusokat, hogyan fedjük le a látszólag logikátlan „alaptalan gyűlöletet” a szeretettel.

Sőt, ami még fontosabb, hogy a valódi béke, csak igazi ellenségek között építhető ki, akik nem helyeznek majd virágokat a puskák csövébe, hanem egyelőre, a hátuk mögé rejtik a fegyvereiket, és újra és újra meg kell újítaniuk a békét egymás között.

Ez nagyon fontos egy olyan világban, amely látszólag alvajáróként sétál az elkerülhetetlen háború felé, anélkül, hogy tudná, hogyan oldja meg az egyre erősödő konfliktusokat.

Képesek vagyunk megtanulni azt, hogy a valóságot eredeti formájában érzékeljük.

Amikor megtanuljuk, hogyan fogadjuk el és kontrolláljuk ezt az éles ellentétet, akkor két gyeplőt kapunk a kezünkbe, amellyel végre képesek leszünk életünket és sorsunkat irányítani. A két látszólag össze nem illő ellentét között, megkapjuk majd a valódi önzetlen, objektív megfigyelő szerepét, melyen keresztül képesek leszünk megnyitni a valóságot, úgy ahogy az valóban létezik, annak abszolút teljességében!

Ehhez szükség van egy különleges, célirányos és gyakorlati oktatási módszerre. Ahol mindezt gyakorolhatjuk és érzékelhetjük egy kisebb, ellenőrzött környezetben, egészen addig, amíg képessé nem vállunk felhasználni ezt a különleges emberi kettősséget (melynek nincs párja a természetben) egyre szélesebb körökben.