Rövid szünet egy látszólag szükségszerű világégés előtt

Én azt hiszem, nagyon remélem, hogy ez épp ellenkezőleg lesz, és ez a vírusfertőzés megadta nekünk a lehetőséget, hogy egy majdnem teljesen bizonyos háborút előzzünk meg.

Ez a fertőzés - mely példa nélküli a mi generációnkban egyenlő módon befolyásolva az egész világot - megfagyasztott mindent egy pár hónapig, úgy mint amikor egy mozit megállítunk, azzal az eséllyel, hogy átnézzük, átírjuk, megváltoztassuk a forgatókönyvet, hogy megváltoztassuk a mozi végét.

Mielőtt a koronavírus megjelent volna a jelenlegi globális szociál társadalmi gazdasági rendszer állandó válságban volt, egy állandó olyan érzettel, hogy bármikor összeomolhat. Európa elkezdett szétesni, a növekvő geopolitikai konfliktusok, proxy háborúk akár globális háborúkkal fenyegettek, növekedtek - a korábbi hidegháború helyett - az állandó provokációk, kölcsönös fenyegetésekkel, vádolásokkal, kereskedelmi és olaj ár háborúkkal. A munkanélküliség állandóan növekedik, és a társadalmak elkezdtek szétesni, darabokra hullani a növekvő egyelőtlenség, rasszizmus miatt.

Az a helyzet, ahol a vírusfertőzés előtt voltunk nagyon hasonlított a második világháború előtti állapothoz, de most egy globális mértékben. A negatív nacionalizmus, politikai szélsőségesség növekszik mindenhol, az embereknek elege lett a jelenlegi politikusokból, kormányokból és ez a frusztráció napról-napra, választásról választásra növekedett.

A történelmi megoldás az ilyen helyzetre mindig háború volt.

Gondolkodási idő

Viszont mi most hirtelen egy szünetben találjuk magunkat, megkapva a lehetőséget ebben a különleges vákuumban, hogy magunkra és a világra kívülről tekintsünk.

Átnézhetjük eddigi történelmi tapasztalatunkat, megvizsgáljhatjuk az eredetét, a legfontosabb okát a visszatérő negatív történelmi ördögi köröknek: mely nem más mint a saját önző gyűlölködő kapzsi természetünk, mely afelé hajt minket, hogy olyan ideológiákat, rendszereket építsünk, melyek egymás kizsákmányolásán, túlzott természetellenes túlfogyasztáson alapulnak, mely egy kegyetlen versengésre épül, ahol egymás kárára profitálunk, vagyunk sikeresek és élünk túl.

A vírusfertőzés és ez arra történő ösztönszerű, egyéni, nemzeti reakciók "megoldások" önmaguk bebizonyították ezt a pontot.

Ki tudjuk-e használni a lehetőséget a változásra?!

Tehát most egy olyan szabad választás előtt állunk, mely soha nem létezett korábban a történelemben.

Mit választunk, egyszerűen csak újrainditjuk a mozit ahol az megállt, szükségszerűen folytatva a történetet a katasztrófa mozi utolsó kockája felé, ahol szükségszerűen elpusztitjuk egymást?

Vagy elkezdjük megtanulni elfogadni a történelmi tapasztalatokból és az aktuális jelenlegi élő tapasztalatból, hogy mi a valódi probléma (saját természetünk), és elkezdjük megváltoztatni irányunkat azáltal, hogy megértjük, hogy egy globálisan integrált, hogy egymástól függő világban élünk, egy olyan természetes rendszerben ahol az élet és a fejlődés az természetes szükségletekre és elérhető forrásokra alapul.
És ennek eredményeképpen elkezdjük megváltoztatni magunkat, kölcsönös viszonyainkat, attitűdünket ennek megfelelően.

A labda a mi térfelünkön van és az óra ketyeg.